Körömdivat mindig is volt, hiszen már az ókori embert is foglalkoztatta, miként lehet elvesztett fogát, sérült körmét pótolni. Ezért különféle megoldásokat talált ki, például csontból faragott körmöket. A köröm kozmetikája az i. e. 3. évezredig vezethető vissza, ebből a korból származnak ugyanis az első egyiptomi és kínai feljegyzések.

      Egyiptomban a fáraók ápoltságuk jeléül körmükre hosszú, aranyozott pótkörmöket helyeztek. Ezzel akartak isteneikhez hasonlóvá válni, akikről úgy tartották, hogy bőrük és körmük is arany.
A nemesek körmeik szépítésére hennát használtak.
A színes körmöket viselők fontos embernek számítottak. A királyok, királynők körmüket mélyvörösre, míg az alacsonyabb rendűek halvány színűre festették.

     Japán és kínai előkelőségek (például a kínai császár főhivatalnokai, a mandarinok)  hosszú körmeikkel hangsúlyozni akarták a gazdagságot, az úri jelleget, a nem dolgozást. Hogy a megnőtt körmök épségét óvják, éjszakára külön tokot építettek neki.I. e. 3000-ben, Kínában méhviaszból, zselatinból, tojásfehérjéből és gumiarábikumból készítettek körömfestéket.I. e. 600 körül a kínai császárok aranyra és ezüstre, a 15. századi Ming dinasztia tagjai pedig feketére és vörösre festették körmeiket.

     A köröm díszítése tehát az ókori időkre nyúlik vissza. Ebben az időben csak a kiváltságosoknak adatott meg a lehetőség, hogy körmeik ápoltak, hosszúak, festettek és díszítettek legyenek. Ekkortájt a körmök színezését a föld rétegeiből nyert ásványi anyagokkal, valamint a növényekből nyert színező anyagokkal végezték.
 A díszítésekre is ezeket a színezőket használták.
     Az i. e. 5. században az indiai nők körmeiket egy rovar váladékával festették. A köröm rövidítésére különféle vágóeszközöket használtak, sőt az is előfordult, hogy körmeiket durva felületen csiszolták.

                                               Az ókori rómaiaknál és görögöknél eleinte csak a férfiak manikűrözték körmeiket, a láb ápolásra pedig külön rabszolgákat tartottak. A kézkörmök festésére hennát, arany és ezüst színezéket használtak. A korai Róma, Babilon, és Egyiptom katonai vezérei ajkuk színével azonosra festették körmeiket csata előtt. Babilon királyainak kezére utolsó útjuk előtt a papok arany körmöket helyeztek fel.

     A köröm festése, színezése tehát nem a XX. század találmánya. A 17. században Júdeában egy igen fájdalmas körömápolási eljárást vezettek be: a körömmátrixba tetováló tű segítségével festékanyagot juttattak, így ezután festett körmük nőtt.
     Közel-Keleten, Észak-Afrikában és Törökországban a hennával való festés mind a mai napig fennmaradt. A középkor embere nem sokat törődött testápolással. A tisztálkodási kultúra a törököknél vált fontossá. A 15-16. században, a reneszánsz idején azonban ismét előtérbe került a test és annak ápolása.

     Amerikában és Európában az iparosodás kezdetével a körömkozmetika is hamar elterjedt. Eleinte bőrdarabkával polírozták, majd hegyesre reszelték körmeiket. Azonban ezek a szerszámok még elég kezdetlegesek voltak; inkább hasonlítottak kínzóeszközökre, mint finom manikűreszközre.
A manikűr kíméletes módszere az 1830-as évektől vette kezdetét, amikor Párizsban egy Sitté nevű doktor rózsafa pálcikát alkalmazott a körömbőr kezelésére. A szakmát tőle unokahúga vette át. A körmök csillogását krémek, paszták alkalmazásával érték el.

     Miután 1910-ben feltalálták a körömreszelőt, sokféle találmány gyorsította a körömápolás fejlődését: csiszolóporos reszelők, körömbőr-eltávolítók, folyékony körömlakkok segítségével kezelték, díszítették a körmöket. Érdekes, hogy ekkor még csak a köröm közepére került lakk, a holdacska és néha a körömvégek is szabadon maradtak. A francia lakkozások csak az 1980 as évek elején jöttek divatba.

     A vegyészet kialakulása és fejlődése e téren is éreztette hatását. A természetes eredetű anyagok, nemesfémek helyett divtba jött az aceton tartalmú színes körömlakk, amely már széles néprétegek számára is lehetővé tette a köröm díszítését. A múlt századra a köröm ápolása az esztétikai és rangjelző szerepén túl egészségügyi és munkavégzési szempontokból is fontossá vált. A manikűrözés elterjedése, népszerűvé válása különböző anyagoknak, modern technikáknak a felhasználását hozta magával. Ma ezek közül (e témában) a legnépszerűbb a műkörömépítés.
     A körömlakk feltalálása Charles Revsonhoz, a Revlon cég alapítójának nevéhez fűződik. Pigmentbázisú, nitrocellulóz tartalmú körömlakkja eredetileg az autófényezés eszköze volt.

     A köröm hirtelen meghosszabbításának igénye a filmiparban adta az ötletet a műkörmök felhasználására. Fogpótló anyagokat használtak fel erre a célra. A filmes felhasználás után hamarosan a szépségiparban is megjelent a körmök hosszának, formájának szebb kialakítására lehetőséget adó műkörömépítés. Az első ilyen körmök előre voltak gyártva méretre,amit rá kellett ragasztani a saját körömre. Az első speciális szalonok Amerikában nyíltak meg, majd egyre több helyen.

     Ma már világ szerte elismert, elfogadott viselet, s szinte általános igény. Térhódításának lendületet adott a sokféle, egyre jobb, korszerűbb anyagok és eszközök feltalálása. Ma már szinte minden komplex szépségápoló szalonban és speciális üzletbekben is megtalálható ez a szolgáltatás.

/forrás: Balogh Lajosné; 5mp.eu, Revson kép:LIVE.com/