A gyerekkel töltött idő felbecsülhetetlen érték, de néha jóból is megárt a sok, és van, hogy anyaként minden porcikánk egy babamentes délután mellett teszi le a voksát. Egyesek megbélyegzik azokat, akik mernek hallgatni az ösztöneikre, pedig tudni kell: az ésszerű keretek között tartott gyermekmentes kikapcsolódás az egész család érdeke.

Nyilvánvaló, hogy a heti 168 órás babafelügyelet, a szüntelen pelenkázás, és a rengeteg átsírt éjszaka következtében energiaszintünk rövid időn belül, drasztikus sebességgel tart a nulla felé. Nem csoda, ha két elcsigázott mozdulat közt azon kapjuk magunkat, hogy már megint egy barátnőkkel átkávézott délutánról, vagy épp a férjjel kettesben borozgatós péntek estéről ábrándozunk. Az efféle kilengések azonban, úgy tűnik, nem mindenki számára férnek bele a "helyes anyai magatartás" fogalmi körébe. "Én úgy gondolom, ha valaki ki akar kapcsolódni, akkor nyugodtan megteheti ezt a gyerekkel is - mondja el ezzel a megállapítással egybecsengő véleményét Anna, a kétgyerekes, 39 éves anyuka. - Soha nem voltam bulizós típus, de szerintem nem is tesz jót a gyereknek, ha azt látja, hogy az anyukája inkább táncolni jár ahelyett, hogy vele törődne. Aki gyereket vállal, legyen tisztában a következményekkel."

Ennek ellenére sokak fejében szöget ütött már az a gondolat is, hogy szabad-e a gyereket "passzióból" bébiszitterre bízni. Nőként mindannyiunk lételeme a késztetés, hogy képességeinkhez mérten a lehető legintenzívebb törődést nyújthassuk "szemünk fényének", ettől függetlenül azonban a non-stop babázás és a játszótéren rótt, babakocsis körök után sokunk vágyik néha "szabadságra", néhány feltöltődéssel és pihenéssel kecsegtető órára, míg a gyerekre a bébiszitter vagy a nagyi vigyáz. A rugalmatlan közvélemény azonban - a játszótéri anyukák, a szülők, de még a barátnők egy része is - bigott módon hisz abban, hogy egy "jó anya" minden körülmények közt megfelel a "nem mozdul ki a gyerek nélkül három évig" kritériumnak. Nem nehéz kitalálni, mi lesz a sorsa annak, aki eretnek módon, mégis úgy dönt, fejjel megy a konzervatív dogma falának, csak mert egy flancos vacsorára, partihangulatra, vagy éppen némi intimitásra vágyik péntek esténként a férjével. A lázadó anyák könnyen a pletykák, rosszmájú beszólások és saját szégyenérzetük kereszttüzébe kerülnek. Erre viszont szép lassan rámegy a lelki egészségük.

"Korábban, amíg mi moziba mentünk, vagy elutaztunk a hétvégére kettesben, addig bébiszitter vigyázott a gyerekre - mesél tapasztalatairól a 34 éves Ági. - Amikor erről meséltem a csajoknak a játszótéren, nekem esett az egyik anyuka, és azt kérdezte: milyen anya vagy te, hogy így magára hagyod a gyereked? Nagyon megviselt a dolog. Mi van, ha tényleg ártok a babának az önzésemmel?" El lehetne ezt persze intézni nagyvonalúan egy "törődjön mindenki a saját dolgával" felkiáltással, és ezzel semmisnek tekinteni a "jódolgában" másokon csámcsogó környezet véleményét, azonban tudjuk, ha egyszer egy anyában megveti lábát a gondolat, hogy bármi úton-módon árthat saját kisbabájának és "felelőtlen" viselkedésével kárt tehet a kettejük közti létfontosságú kapcsolatban, onnan nincs visszaút. Hiszen a negatív kritika sokakban egyértelmű módon bűntudatot, szorongást kelt. Így a gyereküket saját passziójuk érdekében, ideig-óráig más gondjaira bízó anyák a falra festett negatív következményektől megrettenve mihamarabb leszámolnak a férjjel közös extra programokkal és a péntek esti kiruccanásokkal, csak hogy akaratuk ellenére odaadó mártírként ücsöröghessenek az alvó gyerek ágya mellett. Hogy dűlőre jussunk, és megnyugtassuk őket, kompetens szakértő véleményét kértük arra nézve, ő hogy látja ezt a dilemmát.

"Szó sincs arról, hogy árt a gyereknek, ha hetente pár órát az anya nélkül, megbízható, tapasztalt és szeretetteljes felügyelettel tölt - véli az 56 éves védőnő, Ágota. - Ha az anya úgy érzi, kimerült, és szüksége van a gyerek nélküli kikapcsolódásra, akkor jobb, ha megteszi és feltöltődik, hiszen a baba számára is az a legjobb, ha nyugodt légkör veszi körül." Ezt a tanácsot pedig a pszichológia oldaláról nézve is csak támogatni tudjuk, hiszen azzal együtt, hogy az anya jelenléte, a biztonságot nyújtó fix napi rutin, és a szoros fizikai-érzelmi kontaktus létfontosságú a gyermek számára, a baba-mama páros számára kritikus pont, hogy megtanuljanak egymás nélkül is létezni. Ezen felül "csak" ráadás a tény, hogy a bennünk, kimerült anyákban természetes módon megjelenő szabadságigény erőszakos lefojtása akár káros is lehet.

A külső tényezők, negatív vélemények és a belső félelem hatására kialakuló lemondások ugyanis rövid időn belül feszült, frusztrált állapothoz vezetnek, ezt a hangulatváltozást pedig egyaránt megsínyli az anyai psziché, a párkapcsolat és a gyermek nyugalma is. Úgy tűnik tehát, konvenciók ide-vagy oda, be kell látnunk: a kisbabának elsősorban nem önfeláldozó testőrre, inkább szerető, gondoskodó anyára van szüksége, aki azzal is figyel kettejük harmonikus kapcsolatára, hogy ha igényli, hetente pár alkalommal saját igényeinek eleget téve ki is mozdul otthonról, és így az együtt töltött órákban hatékonyabban biztosítja a kicsi számára a nyugodt, minőségi együttléteket.

"Két éven át sose mentem sehova, mert azt hittem, ez a természetes - osztja meg tapasztalatát velünk a 27 éves Lilla. - Aztán észrevettem, hogy egyre gyakrabban vagyok hisztis és undok, ha a kicsivel kell lennem. Rájöttem, hogy igenis, jár nekem a pihenés, így mostanában minden hétfő délután az enyém. Moziba, teázni vagy vásárolgatni megyek, a kislányom pedig köszöni, így is nagyon jól érzi magát. Ha nem jobban." A ló túloldalára persze még véletlenül sem szabad átesni: a "nevelje a gyereket más" attitűd, a gyereket napi 24 órára lepasszoló anya hibás. Ugyanakkor egyértelműen kijelenthető, hogy ugyanígy hibás az is, aki saját érzései, vágyai ellenére folyton a gyereke mellett ül kényszerűen. A hangsúly ott van, hogy az anya lelki egyensúlya a gyerek érdeke is, így a kellemes ezúttal összeboronálható a hasznossal is. Az persze temperamentumfüggő, kinek mit jelent ez, hiszen van, akinek elég a feltöltődéshez egy forró fürdő, másnak a barátokkal vagy a párjukkal "házon kívüli" töltött szórakozásra van szüksége.

Túlzásokba nem szabad esni, de kompromisszum létezik - a lényeg az, hogy ha úgy érezzük, megvisel minket az anyaszerep, nyugodtan merjük - megtartva a biztonságot adó napi rutint és a színvonalas együttléteket - belátható időszakokra, bébiszitterre bízni a kicsit.  A legfontosabb, hogy mindig rendszerben lássuk a problémát, hiszen súlyozni csak úgy lehet, ha figyelembe veszünk saját vágyainkat, a férj észrevételeit, és a baba megváltozott körülményekre adott reakcióját. Család révén, talán belátható, a közös döntésen alapuló kompromisszumon kívül, nincs is más megoldás.

Forrás:noilapozo.hu